Még egy nap! Holnap már
ilyenkor a táborban fogok ismerkedni. Mondjuk, én nem vagyok olyan, akit arról
jegyeznek meg, hogy nagyon barátkozó típus... inkább megvárom, még mások oda
jönnek hozzám... A korai órákhoz képest elég meleg van. A mobilom szerint huszonnyolc
fok. A telefont elrakva kikelek ágyamból, és belebújok a papucsomba, majd a
konyhába veszem az irányt, ahol levágódom az asztalhoz, és fáradtan nézek
anyukámra, aki letesz elém egy tálat, amire mindenféle pékáruk vannak
elhelyezve.
- Jó reggelt! Mit kérsz reggelire? – kérdezi
anya.
- Neked is! Tejes kávét, és kakaós csigát –
válaszoltam.
- Megcsinálom a tejes kávét, a
kakaós csiga előtted. Épp elvettem volna az egyetlen egy, friss, langyos, puha
kakaós csigát, ami a kedvencem, de az éppen betoppanó húgom akár egy apró
párduc, lecsap kiszemelt ételemre, és felkapva azt leül az asztalhoz.
- Kérlek szépen, add ide! – nyöszörgöm
fáradtan.
- Nem! – nyelvét rám ölti, majd jóízűen
beleharap. A kócos, szőke haja belelóg az arcába, a két kék szeme szinte világít
a napfényében. Pisze orrú, soványka lány. Hercegnős pólójában, és rózsaszín
koronás nadrágocskájában falatozta az ételt. Ezúttal a pizzás csiga után
nyúlok, melyet kényelmesen meg is eszek. A tejes kávémat anya elém rakja, így
azt is kortyolgatom. Amikor befejezem, visszatérek a szobámba. A szekrényemből
kiveszek egy sima fehér trikót, és egy egyszerű farmer rövidnadrággal párosítva
magamra húzom. Nagyjából megfésülködök, felviszek egy pici sminket, aztán
átmegyek a legjobb barátnőmhöz, Jade-hez. Az utcára kilépve megcsap a meleg.
Feltűnően sokan sétáltatnak kutyát, jó pár szerelmes pár is lézeng a nagyváros
utcáin, a hatalmas házak közt. Jade nem lakik annyira messze tőlünk. Mikor
kapujukhoz érek, puli kutyusa, Bob köszönt engem, s mivel már ismer, csak
ugrálni kezd a kerítésre. Miután becsengetek, nem sokára kijön Mrs. Jonson,
Jade anyukája.
- Csókolom! – köszöntöm udvariasan.
- Szia Ashley! Örülök, hogy eljöttél! –
mosolyogva üdvözöl.
- Jade? - A szobájában.
- Bemehetek hozzá?
- Persze! – biccent, én pedig mosolyogva
elindulok. Egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol barátnőm szobája is van.
Bekopogok, majd válaszát meg sem várva berontok.
- Szia, Jade! – örömmel megöleljük egymást.
- Szia! Holnap lesz a tábor! – mosolyog.
- Igen, de miért nem jössz? – kérdezem tőle
kíváncsiskodva.
- Anyuék nem szeretnék, ha mennék. –
csalódottan lehuppan az ágyára, majd bekapcsolja a tv-t. – Kérsz chipset? –
elfogadom ajánlatát, ő pedig felém nyújtja a zacskót. A tejfölös-hagymás ízű
chips, a kedvencünk, ezért most is azt esszük. A csatornák közt kutakodunk,
majd megállapodunk a Comedy Centralnál, amelyen épp a Family Guy megy. A
sorozat közepén a telefonom zavar meg bennünket, aminek kijelzőjén egy
ismeretlen szám jelenik meg.
